Valamikor az ominózus tanulságos 1 napos ismerkedésem után nagyjából 2 hónappal, vizsgaidőszak kellős közepén találkoztam egy sráccal. Az igazat megvallva egy kósza ismerkedés volt, flörtnek terveztem, nevezzük aminek akarjuk. Főleg úgy, hogy tudván hogy majdnem 190 km választ el minket, jó esély van ré hogy személyesen még csak nem is fogunk tudni találkozni. Így ennek megfelelően vettem komolyan a dolgot. Neki akkor még párja is volt, igaz nem mentek túl jól a dolgaik, és szakítófélben voltak, meg már elmúlt az érzelmi szál is közöttük. Elég sokat beszélgettem vele, minden úgy is alakult, ahogy én arra számítottam, azaz már vagy egy hónapja beszélgettünk msn-en, és gondoltam ebben nagyon változás nem is lesz.

Történt egyik este, hogy beszélgetünk msn-en, és mondja nekem, hogy a pasija feljön Pestre, mert 1-2 napig munkája ide köti, és megbeszélték, hogy bérelnek egy szobát, és ő is feljön, legalább találkozik a pesti barátaival, rokonai is élnek itt, meg legalább nyaral is pár napot. Én ennek nagyon megörültem, el is terveztük amolyan baráti alapon, hogy találkozunk, körbevezetem Pesten meg ilyenek, szóval semmi komoly. Nekem akkor éppen aznap volt egy vizsgám, neki meg a pasija sietett melóba ahogy megjöttek, szal meg is beszéltük hogy összefutunk miután vége a vizsgámnak.

Eljött tehát a nap, hogy több mint egy hónapnyi éjszakázós msn-ezés végére egy személyes találkozóval tegyünk pontot. A nap természetesen a vizsgával kezdődött, ami nagyon jól sikerült. Utánna rohantam is a Keletibe, hogy idejében odaérjek. Ő ott várt a főbejáratnál. Már a távolból kiszúrtam őt. Magas volt, vékony, kékszemű, valósággal világított a szeme, pont mint az előző történetben szereplő srácnak a Moszkva téren, csak épp a hajuk színe volt más.  ÉS hát a történet eleje kicsit hasonló is. Nehezen tudtam levenni róla a szemem.....kicsit az első pillantásra összegabalyodott a tekintetünk, pedig még be sem mutatkoztunk egymásnak, majd miután ez megtörtént elindultunk a szállása felé. Félénk volt, látszott rajta hogy kicsit zavarban van. Megérkeztünk a szobájába, lepakolta a csomagjait. Valósággal vibrált körülöttünk a levegő........ Minden pillanatot igyekeztem kihasználni, mikor pakolt kifelé és nem nézett ide, hogy lopva figyeljem őt. Majd leült mellém a heverőre, és szembe fordult velem. Elkezdtünk beszélgetni. Közben egyre közelebb és közelebb jött. Lassan már alig kaptam levegőt a közelségétől....tudjátok, annyira őt néztem, hogy elfelejtettem levegőt venni olykor:)

Majd, már nem is tudom mi kapcsán, de megjegsyeztem hogy "nem bánnám".

visszakérdezett: -Nem bánnád?

válaszoltam: -Nem

erre szelíden odahajolt hozzám és megcsókolt. Először nehezen tudtam elhinni, majd hirtelen elszállt minden kételyem, és csak csókoltam. És azt akartam ennek soha ne legyen vége, mert olyan csodálatos érzés volt.

majd kis idő múlva kopogtak a bejárati ajtón. 

-Hoppá!

-Csak nem ő az?

-De igen, a pasim!

Erre természetesen jó távol ültünk egymástól, és megigazítottunk mindent, ami esetleg a nagy csókcsatában elmozdulhat a helyéről. És a srác ajtót nyitott. Be is jött a pasija, és hát nem volt mit tenni, játszottuk a havert, és nyájasan elbeszélgettünk. kis idő múlva kitaláltuk a sráccal, hogy elmegyünk sétálni, a párja meg nem akart hálistennek velünk jönni. Így fogtuk magunkat, és egy üveg pezsgő társaságában felsétáltunk a Gellért hegyre.

Minden pillanatban az járt az eszembe, hogy szinte kaptam még egy második esélyt az élettől, és hogy ezt nem ronthatom el, holmi kicsinyes önzőséggel, mint az előzőt. Csodálatos volt a Gellért hegyen vele beszélgetni, és csókolózni, még az sem zavart meg, hogy amíg mi el voltunk foglalva egymással, egy 2 gyerekes család ment el közvetlenül mellettünk az egyik szerpentinen. Csak mikor elmentek, vettük észre őket. Majd hirtelen nagy dörgés és villámlás kiséretében elkezdett esni az eső, és valóságos vihar kerekedett ki belőle. Mi meg nem törődve semmivel csókolóztunk tovább. Mit nekünk egy kis eső.....tudjátok, mint a filmekben, amikor a szerelmes pár egymás vizes testét szorítja, és nem akarja elengedni. Így éreztük magunkat ott mi is. Majd eljött az este, és visszakísértem a szállására. Borzasztó érzés volt, hogy nem velem, hanem egy másik pasival fog aludni, de éreztem, hogy nem fognak semmit csinálni aznap éjjel. ÉS így is lett. Következő nap végig vele volt, mert nekem elintézni valóim voltak, és túl feltűnő is lett volna, ha mindíg velem van. Biztos ami biztos este azért valami ürüggyel lekéretőzött a szálloda elé, és ott futottunk össze.

Majd következő nap is együtt voltunk egész nap, bejártuk szinte egész Budapestet, kötbekalauzoltam őt az én kis szeretett városomban.Igyekezve őt elkápráztatni a lehető legszebb helyekkel, amit csak mutatni tudok neki.

Csodálatos volt az a hétvége, de amilyen jó volt, legalább olyan gyorsan el is szállt. Én meg voltam győződve arról, hogy ennyi volt a dolog, ő megy vissza tőlem nagyjából 170km-re ahol lakik, én meg maradok itt Pesten. Persze próbáltam tartani vele a kapcsolatot, és ő is nagyon megfogva érezte magát a hétvége után nem csak én, tehát ő is mindent megtett a folytatásért. Meg is tudtuk oldani hálistennek úgy, hogy belementek náluk a szülők, hogy ott lehessek hétvégente.

Mikor ezeket a sorokat írom, akkor nagyjából már 10 hónapja így megy, hogy megyek az én párocskámhoz szinte minden hétvégén, péntek este jövök, hétfő este meg megyek.

Remélhetőleg a nyarat együtt fogjuk tölteni, feljön pestre, és dolgozgatunk valamit, meg kiveszünk egy albit pár hónapra, és remélhetőleg nyáron együtt lakunk majd,teszteljük ezt a 10 hónapos "babát" mennyire életképes:)