Láttam ma egy amolyan vitaindító kérdést a témával kapcsolatban az egyik blogon. Elgondolkoztam a kérdésen, és egy csomó minden eszembe jutott a témával kapcsolatban, amit meg szeretnék osztani veletek.
Előszöris mielőtt ezt megtenném, mindenképpen szeretném elkerülni, hogy bármilyen politikai színezete is legyen a dolognak, tehát a pártpolitikától mentes, lecsupaszított véleményemet szeretném elmondani, és hátha valamiféle aktív párbeszéd kerekedik ki a dologból a blogolvasók között, hiszen ugyebár sokfélék vagyunk, megannyi véleménnyel, és hogy még közhelyesebb legyek a változatosság gyönyörködtet:)
Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom a véleményemet a holnapi választások előtt a témában, azt mondanám, hogy jobb egy olyan kormány, akivel papíron akár még visszalépés is van a meleg jogok területén (ne adj isten élettársi kapcsolat felülvizsgálata vagy eltörlése), mint egy olyan, aki vagy nem megfelelő hozzáértéssel, vagy nem tiszta szándékkal közelíti meg az ország általános irányítását. És hogy hogy függ a kettő össze? Olvadtam egy tanulmányt, mellyel messzemenőkig magam is egyet értek, hogy a tolerancia sok minden kevésbé domináns tényező mellett igenis az életszínvonal kérdése. Kitűnő példák erre a nyugat-európai meglehetősen toleráns társadalmak. Hiszen gondoljunk csak bele: egy miénkhez hasonló társadalomban az emberek nap mint nap folytatják a munkahelyükön éppúgy, mint a családban a maguk megélhetési harcait, hiszen a magyar kereseti viszonyok nemhogy messze elmaradnak a nyugati országokétól, hanem egész egyszerűen sok család nyugodt megélhetését lehetetlenítik el. És ez oda vezet, hogy az emberek egymás elől, egymást taposva keresik kétségbeesetten a megélhetésük minimális szintjét biztosítani tudó állásokat, másrészt sokaknak egy állás ehhez nem is elegendő, ami persze a szabadidő fokozatos elfogyását eredményezi.
Egy szó mint száz:az embereknek nincsen idejük egymással foglalkozni(tudom közhelyes, de így is van), egymás sirámait meghallgatni, egymás irányába toleránsaknak lenniük még alaphelyzetben, a legalapvegőbb dolgokkal szemben sem, nemhogy egy amolyan tipikus kényes kérdésben, mint a melegek megítélése elfogadottsága. És ha netán még lenne is, a társadalmon belül nagy konfliktushoz vezet az elmúlt 20 évben folyamatosan kinyíló "társadalmi olló", mely folyamat ma odáig fajult, hogy a legtehetősebb és a legszegényebb 10% jövedelmei nagyjából 10-szeres(!) különbségeket mutatnak. Egy ilyen meglehetősen fragmentáltnak ható társadalomban pedig nehéz elfogadásról és együvé tartozásról beszélni, és ez nem csak a homoszexualitás megítélésében probléma szerintem.
Az elmúlt években azonban tény, hogy a politika meglehetősen toleránsan kvázi példát mutatott a társadalomnak a kérdésben, a környék országaihoz képest is elfogadónak számító intézkedéseivel. Azonban két dolgot világosan látni kell:
-a politika egy ilyen lépéssel csak példát mutat, de nem mehet teljesen szembe a társadalmi közgondolkodással, hiszen nem jelent egyik párt számára sem politikai tőkét egy magával az LMBT közösséggel és minden egyéb érintettel együtt is becslések szerint mindössze 8%-ra tehető "kissebbség" támogatása úgy, hogy a többség számára ez visszatetsző.
-a melegek társadalmi integrációs folyamatát véleményem szerint nem felülről, politikai szinteken lenne ideális elkezdeni, hanem a társadalmi igénynek kellene megjelenni, és erre válaszul kellene a politikai közegnek is fogékonynak lennie a kérdéskörben. Tehát alulról jövő kezdeményezésként kellene jönnie, és nem pedig felülről, hatalmi szintről. Persze ez ismerve a magyar viszonyokat eléggé utópisztikusnak hat, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy a legtöbb országban ez nem is így ment végbe, azonban nem volt ilyen nagy a szakadés a kérdés társadalmi és a politikai megítélése között.
Tehát összefoglalva szerintem a tolerancia kialakulása az ország általános helyzetétől nagyban függ. Egy dinamikusan fejlődő, elégedett emberekből álló országban az ilyen kérdések befogadóbb fülekre találnak nagy valószínűséggel, mint egy hozzánk hasonló országban. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez nem ilyen egyszerű, és számtalan más jelenség is megemlíthető, úgy mint például a történelmi háttér, vagy mennyire vallásos az adott ország. Azonban véleményem szerint ezek a kérdések korunk globalizálódó világában kezdik egyre jobban elveszíteni társadalom-formáló szerepüket.
Ami meg a holnapot illeti tehát az a véleményem, hogy nem járunk jobban egy rövid távon csábítóan ható liberális törvényi háttérrel, és egy elítélő társadalommal, sokkal inkább egy fejlődő országgal, amely fejlődés biztos vagyok benne, hogy idővel a fejekben is be fog következni.
Én is egyfajta vitaindítónak gondoltam megosztani a véleményemet veletek, kíváncsian várom a ti véleményeteket is.
